Néztem ezt a videót, és először a színpadiasság, az arany csavartívű kottatartók, a szép estélyibe öltözött zenészek és az egység látszatát kialakítani hivatott narancs-vagy aranyszínű sál, nyakkendő, miegyéb "jött át". A nagy tér, fények, színek. Nem mondom, hogy nem hat az emberre a körítés, amit láthatóan nagy gonddal terveztek, és sok-sok munka nyomát viseli. De a könnyet az ember szeméből a dallam egyszerű szépségén kívül az a belsőnkből felfakadő őszinte igény indítja meg, ami a vélt magányosságunk, elveszettségünk, félelmünk, kilátástalannak érzett élethelyzeteink, megfáradtságunk miatt felébred bennünk. Az igény a megvédő szeretetre, a feltétel nélküli elfogadásra, arra, hogy "ölelj magadhoz, és erősíts, mert megfáradtam".
Valószínűleg a szöveg egyénenként más és más.
Meg Advent első vasárnapja is van....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése