Az írhatnékom valahogy elment szabira. Vagy mi...
Időnként böködik az oldalamat az okoskodásaim, de nem hajlandó foglalkozni velük. Magam sem értem.
Tavaly tavasszal kezdődött, amikor a kifele irányulóból befeleforduló lettem. / Talán. Vagy nem? /
Akkor volt olyan időszak, néhány pár nap, amikor úgy éreztem, hogy szeretnék mindig így élni. Ilyen közegben, ilyen emberekkel. Aztán azon tűnődtem a többi napon, hogy ez miért nincs mindig így, vagy mi kellene ahhoz, hogy mindig így legyen, vagy / és ez még mindig nagy mumus / hogy mit csinálok rosszul, hogy nincs mindig így? Aztán ebből egyenesen következik, hogy miért vagyok ebben a helyzetben / mármint, hogy nem abban vagyok, amit szeretnék magamnak /, hogy nem érzem magam a helyemen, hogy hiányérzeteim vannak, és hogy honnan jönnek ezek az érzetek. Na! Ezzel jól elvoltam. Meg még mindig ezekkel vagyok magam által egybezárva. Persze, hogy úgy élem meg a napokat, mint aki gúzsba van kötve. / Tudja valaki, mi az a gúzs? Talán kenderkóc. /
Közben persze nézek ki a fejemből, keresgélek, követek, tájékozódom. Eldöntöm, hogy az infók egyre több emberhez eljutnak, egyre több visszajelzés jelenik meg, valóságos áradat, és ahogy áradatkor szokás, egyre több szenny úszik a felszínen. Akkor ebben illene tájékozódni. Ha már illetékesnek neveztem ki magam arra, hogy "fényt sugározzak", akkor ahhoz illik tartani magam. Körül kellett nézni alaposan, hogy magamban letisztázzam, hogy mi az, amit kiadok magamból. Káprázat, hazugság, hit, meggyőződés, káosz, remény, álom? Ez ráébresztett arra, hogy másoknak akarok kéretlenül is megfelelni. Kell ez? Aztán úgy gondoltam, hogy mindenki maga felelős magáért, higgyen amit hinni akar, keressen amit és ahol tud.
Komoly hullámvasutazással telnek a napok-hetek-hónapok./ És Istenem, milyen nagyon gyorsan! / A hullámvasutazás érzelmi, fizikai, mentális síkon egyaránt jelen van. Brilliánsként ragyogó, és iszapos mély homályként megélt időszakok váltják egymást hol percenként, hogy többnapos periódusokban. Még az időjárás is ilyen: ha borús, az majdnem éji homály, ha napos, az vakítóan ragyogó. Ha valaki figyel, azt is regisztrálhatja, hogy mostanság sokkal könnyebben kijön a sodrából, pillanatok alatt felforr az agyvize, és kezelhetetlenné válik az indulata. Mivel már jómagam eljutottam odáig, hogy viszonlag gyorsan felismerem mit csinálok éppen, igyekszem mihamarabb visszavonulni, de olyan is van, amikor megfigyelőként egyidejűleg regisztrálom, hogy éppen mi történik, de végigjátszom a játszmát, csak úgy tanulság képpen. / Skizofrénia? Egyéb diagnózis? /
Köszönöm, hogy érdeklődtetek irántam! Nagyon jól esett! :)
Az is lehet, hogy vége a szabinak.
