2013. július 2., kedd

TAIKI tábor Bodonyban


Beleszerettem. Már akkor, amikor levélhez mellékelt képen megláttam, és hálás vagyok, hogy nem okozott csalódást. A hely varázslatos, nyugalmat áraszt, és biztonságot, erőt, mint az anyák, vagy talán még inkább a bölccsé ért nagyanyák. Anyaöl, védő, befogadó, feltöltő, inspiráló. Úgy hívják: Bodony. Kis falu a Mátrában. Itt ismerkedtem a TAIKI-val a múlt hét végén.


Az a valódi tudás, ami működik, ami él. A többi csak üres héj, porhintés. Az egyszerű dolgok működnek. Épp azért, mert EGYszerűek, vagyis "rendszerazonosak". Ezek a gondolatok keltették fel az érdeklődésemet, mivel magam is hasonlóképpen érzem. Gyakran berzenkedek a szigorú szabályok szerinti szertartásoktól, rituáléktól. Minek az a sok hókusz-pókusz, olyan mint az udvarlás, vagy a lekenyerezése az "istenségnek", vagy "felsőbb erőnek". Nem tartom valószerűnek, hogy épp erre van szüksége, ha meg igen, akkor meglehetősen emberi tulajdonságokkal rendelkezik. A rituálék azoknak kellenek, akik nem tudnak közvetlenül kapcsolódni, csak pontról-pontra haladva tudnak utat kiépíteni. Amíg ez nem épül ki, persze szükség van rájuk.
A tudás valamikor mindenki sajátja volt. Belülről fakadó ösztönös tudás. Ahogy gyengült a kapcsolódás a felső, isteni világgal, úgy halványodott ez a tudás. Szűk csoportok őrizték, szerzetesek, kiválasztott harcosok, népcsoportok. A tudás darabokra hullott, olyanná vált, mint a fülbe suttogós játékban, ahol az eredeti szó szinte felismerhetetlenné válik, mire az utolsó kimondja. 
Aki képes kiépíteni az isteni kapcsolódást, rá tud csatlakozni arra az erőre, ami mindenhol körbevesz, áthat bennünket, csak nem is vagyunk tudatában.
Bárki képes kapcsolódni, bárki képes a "csodákat" létrehozni, csak annyi kell, hogy akarja, higgyen benne, tapasztalja meg és gyakorolja. Erről szólt a hétvégi tábor.
Megtanultuk létrehozni magunkban a hármasságot: föld-ég-én magam, aki által az egész létrejön
Érzékeltük, irányítottuk az energiákat, védelmet építettünk belőlük. A cirka ötven fős résztvevő közül szinte mindenki ráébredt arra, hogy képes látni az aurát. Irányított meditációkon élük meg régi életeinket, más létezők , állatok testében szereztünk megtapasztalásokat, felvettük, vagy megerősítettük saját szellemi segítőnkkel a kapcsolatot. A nyolc körcikk minden egysége egyaránt fontos, hogy képesek legyünk kialakítani és fenntartani a harmóniát, ezért minden területet fejleszteni kell egy időben. Úgymint: őstörténet, őskultúrák, egész-ség, gyógyítás, szellemtan, mágia, szertartás, különleges érzékenység, KI-áradás, véd-elem. Harcászkodtunk is: dobócsillagot, baltát, dárdát, kést dobáltunk célba. Jó alkalom volt ez arra, hogy felülírjam magamban azt a programot, hogy képtelen vagyok normálisan dobni. Kiderült, hogy ez is csak egy eldobni való hiedelem. :)
Megtanultunk vízereket, Hartmann vonalakat bemérni, vagy a pálcát segítségként használni válaszok megtalálásához. /Jó játék pl. kiválasztani a lefordított kártyalapok közül a piros királyt./
Sok utat nyitott ki előttünk Pap Miklós. Nem azt mondta, hogy ezek az egyedüli igaz utak, hanem azt mondta, hogy vannak ilyenek, menjetek, fedezzétek fel , mit találtok rajta, aztán, ha találtok valamit, szóljatok nekem is!