A létezés szövetét alkotó áramlatokat úgy használjuk, mint az ingerületek használják az agy ideghálózatát.
/ Biztosan láttátok már ismeretterjesztő filmekben, hogy működik az agyunk. /
A töltéssel rendelkező ingerület cikázik átugorva egyik szinapszisról a másikra, ezzel látszólag folyamatosságot teremt. Ugyanígy érzékeljük életünk eseményeit is folyamatosságnak. Minden "ugrásnál" használjuk a szándékunk, hajlamosságunk töltését. Minél intenzívebb valamelyik megnyilvánulásra törekvő vágyunk, annál nagyobb valószínűséggel választjuk azt a hasonló érzelmi és egyéb töltéssel rendelkező áramlatot. Lényegében ez megegyezik a "vonzás hatalmával", amit manapság olyan divatossá tett a Titok. c. könyv és film. Az áramlatokat mi magunk is létrehozzuk azáltal, hogy magunkhoz vonzzuk a megvalósításukhoz szükséges energiarészecskéket. Így működik a "teremtésünk", így jön létre a "semmi"-ből "valami".
Ami a legérdekesebb, hogy ha tudatában lennénk az egyszerre jelenlévő "alternatív"/lehetséges valóságainknak, akkor a tudatosságunk fókuszát bármikor áthelyezhetnénk a számunkra legmegfelelőbb "részegységünkbe".
Ezt a népmesék úgy őrizték meg nekünk, hogy "ott legyek, ahol akarok!".
Mivel egyszerre jelenleg csak egy dologra fókuszálva vagyunk képesek magunkat meghatározni, a tudatunk ragaszkodik az általa ismert, épp aktuális, beazonosított életünkhöz, a többit kizárja, elutasítja.
Ezek után a nehezen emészthető agyalások után már csak azt kellene kőbe vésni, hogy akkor mit is tegyek, hogy az legyen, amit akarok?
Na ezt nem fogom megtenni. Többek között azért sem, mert nem csak rajtam múlik, hogy valami létre jön-e, vagy sem. Többször utaltam már rá, de az újszülöttek kedvéért / :) / újra felidézem, hogy kell hozzá az én akaratomon, szándékomon kívül az is, hogy időszerű legyen, hogy a velem éppen kölcsönhatásban állóknak is megfeleljen, hogy beilleszkedjen az életem folyamán szükséges megismerni valók sorába és ezer más dolog.
Valószínűnek érzem, hogy az erős energetikai töltéssel rendelkező gondolataink jelentik a kulcsot, ami kinyitja a bűvös zárat. Amikor képes leszek egységként érzékelni az összes szanaszét ugrándozó, saját életét élő részemet, akkor képes leszek arra is, hogy tudatosságom táltos paripáján ott legyek, ahol akarok, vagyis a számomra legoptimálisabb helyzetre fókuszálva azonosítsam be magam.
Bár, ha jobban belegondolok, akkor már az összes variáció a "legjobb" lesz számomra, mert mind a megismerésemet segíti a lehető legárnyaltabban... Hmmm...
Bár, ha jobban belegondolok, akkor már az összes variáció a "legjobb" lesz számomra, mert mind a megismerésemet segíti a lehető legárnyaltabban... Hmmm...
Örülnék neki, ha vitatkoznátok, vagy kérdeznétek, mert az mindig segítség a továbbgondoláshoz!
