Lovers at Chi Tou by Chi Wen
Én, ugye úgy vagyok a tavasszal, hogy egész évben azt várom. A mai nap pedig minden porcikájában tele volt apró kecsegtető ígérettel. Koslató kandúrok és kóbor kutyák tűntek fel a utakon és a kertekben, szerintem a macskahölgyünk már túl van mindenen, a hangyák raja pedig első nagy háborúját megvívta a konyhánk egyik fala tövében. Belül. Persze nem győzhetett egyik fél sem, mert a történelem nagy vívmánya lecsapott rájuk. Sajnos még nem sikerült elég toleranciát kifejlesztenem az élővilág minden képviselőjével szemben. A békákat még csak-csak kihordtam lapáttal, de egy egész hadsereget (kettőt!) ráadásul ilyen apró kiszerelésűt nehezebben kezeltem. Most jut eszembe, hogy alkalmazhattam volna a porszívót is, de már mindegy. Holnap reggel majd úgyis azzal kell örök nyughelyükre segítenem az áldozatokat.
A tavasznál maradva pedig elmondhatom, hogy 4-5 óra alatt elillant majdnem az összes hó, pedig volt még gazdagon. A nemes hóvirág már karácsony után tévedésben volt, amihez csatlakozott egy hatalmas meztelen csiga is, aki úgy döntött, hogy tesz egy extrém kirándulást december végén, a vadlibák gágogásától kísérve.
Két hete utazásomkor pedig megállapítottam, hogy a fűzfák ágvégei színesednek, hát nem lehet messze az idő. Bár, ki tudja?
