http://www.homeinfo.hu/erdekessegek.html?start=36
Furcsa megtapasztalni, hogyan válnak valóságossá a régebben - akár évekkel ezelőtt - olvasott, hallott, "megjövendölt" dolgok. Sok minden, ami érthetetlennek, felfoghatatlannak, elképzelhetetlennek tűnt, mostanra életem részévé lett.
Mondták, hogy a világunk lassan kettéválik, elkülönül egymástól. Eleinte szinte észre sem lehet venni, mert egymásban vannak, egymást átszövik, de egyre jobban eltávolodik egymástól a két világ, olyannyira, hogy már lényegében nem is értik egymást. Egyre többször előfordul, hogy arról beszélgetek emberekkel, hogy mennyire nem érdekli már a "régi" világ a folytonos problémáival, félelmeivel, drámáival, ami olyan, mintha körbe-körbe rohangálna az ember egy ketrecben, pedig az ajtó nyitva van, csak meg sem próbálják kinyitni. Ma már mindez egyszerűen unalmas, érdektelen. Régen sem olvastam pletykalapokat, de ma kezembe került egy, belenéztem, és teljesen ledöbbentett, mikről lehet olvasni. Az emberek képesek pénzért a legbelsőbb intim dolgaikat eladni. Odadobja a disznók elé a gyöngyöt, mert csámcsogni akarnak. Mellé persze nem érti miért szenved, miért akar sok x-en túl teltajkú-keblű lestrapált boldogtalan másvalaki lenni, ahelyett, aki valóban ő lehetne. Értékesen. Minden hibájával, megélt életével, fájdalmával, örömével, a magába épített tapasztalatai által megerősödve, megismerve önmagát, a saját erejét. Ki néz vissza abból a tükörből, mikor már a plasztikai sebész mindent átvariált?
A testünk a lelkünk temploma. Mi hozzuk létre anyánk által kapott anyagból, a saját lelki képünkre. Épp olyanra, amire szükségünk van. Ki dönti el, mi a szép?
Szóval többek között ez is abba a kategóriába esik, ami számomra már egy másik világ.
A híradók is abba tartoznak, az arrogáns, lekezelő emberek is. Pl. az ilyen emberekre nézek, és nem értem, hogy miért ilyenek? Mi bajuk? Nem ítélkezem, - igyekszem nem ítélkezni -, csak sokkolnak, ledermesztenek. Aztán elgondolkodom azon, hogy miért viszonyultak hozzám úgy, ahogy? Miért kapom, amit kapok? Van oka? Van még bennem megoldatlan, mélyen elrejtett, letagadott rész, amit fel kell ismernem? /Persze, hogy van! :) /Mert ezek a találkozások erre nagyon jók.
Nem arról van szó, hogy homokba dugom a fejemet, hanem arról, hogy mást tartok fontosnak, másra figyelek, másnak adom az energiámat. Nagyjából képben vagyok, mi történik a világban, de nem hagyom, hogy rettegésben tartsanak. Keresem a szép és értékes dolgokat.
Valahogy úgy élem az életemet, mintha tudnám, hogy hamarosan nyaralni megyek, készülök rá gondolatban, előre örülök neki, de közben teszem a dolgom, ahogy kell.
A másik világ meg csak füstölögjön magában...
