by Will Borden
Ha szívünkben béke, körülöttünk béke.
Kiárad a lényünkből, ami bennünk jelen van, legyen az jó, vagy rossz. Hatunk egymásra, átvesszük egymás érzéseit, hangulatait, frekvenciáit.
Könnyebb a helyzet, ha magam vagyok, a megszokott helyeken, ahol rendet és harmóniát próbálok teremteni és fenntartani magamban. A próbatétel akkor adódik, ha bekerülök egy ismeretlen környezetbe, ismeretlen játékszabályok, érzelmek, hangulatok közegébe. Bonyolíthatja a dolgot az is, ha nem csak a saját bőrömet viszem a vásárra. Amit és ahogy teszek, a másik életére is kihat.
Kaptam az élettől egy lehetőséget, hogy megláthassam, hol tartok.
Nincs béke a szívemben. Fény vetődött olyan rejtett zugokra, amikbe eddig nem akartam benézni. Most igyekszem szortírozni az ott találtakat, és berakni őket a helyükre, oda, ahol a későbbiekben már hasznomra lehetnek, ahelyett, hogy rejtegetném őket.
A fájdalom a kijelző, ami jelzi, hogy hol a baj. A fájdalmat általában mások okozzák, vagyis ők mutatják meg nekünk, hogy hol nincs még rend bennünk. A fájdalom megjelenhet más formában, lehet düh, vagy zavarodottság, de semmiképpen nem rend, egyensúly, harmónia. Az egyensúlytalanság mindvégig bennünk volt, de nem vettünk róla tudomást. Olyan ez, mint mikor elvágjuk az egyik ujjunkat, és a fájdalom folyamatosan rádöbbent minket az ujjunk létezésére, pedig addig nem is voltunk tudatában, hogy milyen gyakran, és mennyi mindenre használjuk.
Amíg ki tud billenteni a környezet az egyensúlyomból, addig nincs bennem béke.
Addig csak a szándék dolgozik bennem.
Azzal vigasztalódom, hogy az sem semmi!
