dubaion.biz
Kicsit/majdnem túl sok, de lenyűgöző ez a
2011. január 29., szombat
2011. január 26., szerda
Szemtükör
talonscottbert.blogspot.com
A szem a lélek tükre.
Régebben ezt úgy értelmeztem, hogy ha belenézünk embertársunk szemébe, felismerjük valódi szándékait.
A szem nem hazudik.
Ez mind igaz, ám a jelentéstartalom több ennél. A szem azért a lélek tükre, mert belenézve felismerjük lélekcsaládunk tagjait. Azokat, akikkel életünkben "dolgunk van", vagy akikkel időtlen idők óta ismerjük egymást. Ha találkozunk egy ilyen emberrel, -mindegy, hogy férfi, vagy nő az illető - mélyen belül megcsendül valami, mint egy sokáig zengő tibeti csengő, és testünk-lelkünk berezonál:
"Ismerlek téged!"
Az elme mit sem tud erről, de a lélek emlékszik.
2011. január 20., csütörtök
Keresőknek
Egy újabb ajánlat azonak, akiknek nincs elég idejük innen-onnan összeszedni az információkat:
Maxwell Igan: Az ébredés c. filmje. Megér egy estét és egy kis tűnődést. Még akkor is, ha valakinek elsőre sok lenne az új információ. Bár nem tudom, milyen lehet ezekkel úgy találkozni, hogy előtte az embernek még csak eszébe sem jutott, hogy máshogy nézze a világot, mint ahogy megszokta? Nagyon durva?
A blogon még más egyéb nyalánkság is található, mármint annak, aki érdeklődik ilyen irányban. Köszönet érte a blog tulajnak!
http://vanmagyarazat.blogspot.com/2010/07/maxwell-igan-az-ebredes-magyar.html
2011. január 19., szerda
Legyetek átmenők! ...
alexastro.com
... egy régi ács fia állítólag ezt üzente.
A dolgok történnek velünk, körülöttünk. Örök változásban vagyunk. Semmi sem állandó, vagy ha annak tűnik, attól akadunk ki. Miért történik ez velem, vagy miért nem? Elvárásaink vannak, terveket szövünk, várjuk, hogy úgy alakuljon minden, ahogy elképzeltük, ahogy szeretnénk, és ha mégsem, kétségbeesünk, dühöngünk, megsértődünk, vagy csak befordulunk.
Pedig már annyira pozitívan gondolkodom!
Már naponta agykontrollozok!
Minden nap imádkozom a házi oltáram előtt, lila füstölő ködben!
Személyesen ismerem az angyalokat!
Akkor mi a baj velem?
Ha mindig minden úgy alakulna, ahogy azt szeretnénk, nagy bajban találnánk magunkat. Sokszor találjuk is, és még csak eszünkbe sem jut, hogy mi akartuk így, méghozzá nagyon! Olyan nagyon, hogy meg is valósult.
Legtöbbször nem tudjuk, mi a jó nekünk. Csak azt hisszük, hogy tudjuk.
Engedjük, hogy megtörténjen, aminek meg kell történnie, ne álljunk ellen semminek, ami el akar érni, ne ragaszkodjunk semmihez, aminek elmúlt az ideje, ne kapaszkodjunk meg nem valósult álmokba, és főként ne hibáztassunk senkit semmiért! Döntéseinkért vállaljuk a felelősséget és éljük meg, amit létrehoztunk általa.
Tapasztaljuk meg a pillanatokat, ahogy átáramlanak rajtunk! Menjünk az élet áramlatával!
Legyünk átmenők!
2011. január 15., szombat
Gondolatok a /szólás/szabadságról
Paul Klee: Horizont, Gipfelpunkt
Mi az, hogy szabadság? Mikor vagyok szabad? Lehet-e bárki is szabad? Mitől szabadul meg az, aki szabadnak érzi magát? Ha szabadnak érzi magát, akkor az azt jelenti, hogy szabad? Jó szabadnak lenni?
SZABAD. SZAB-AD. Azt ADja, hogy magam SZABhatom meg, mit teszek.
A szabadságot csak egy betű különbözteti meg a szabadosságtól.
SZAB-ADO-ság.
A szabadossággal ADÓ-ságot halmozok fel, mert nem bántam felelősséggel a rám ruházott hatalommal, a szabadsággal. A hatalom: felelősség. Nem holmi lehetőség saját egyéni vágyaink kiélésére. Aki hatalomra vágyik, tudnia kell, hogy akik felett hatalmat gyakorol, azok élete mind visszahat rá.
Innen ismerszik meg a hatalmas. Nem korlátoz. Elbírja mindenki szabadságát.
2011. január 14., péntek
Szálak
http://www.dreamscene.org/index.php
Szálak. Valahonnan valahová. Okkal, célzottan, vagy szándékok nélkül, spontán. Ki tudja hogy jönnek létre? Mi által növekszenek, összekötve két végpontot? A pontok akarják létrehozni a szálat, vagy a szál akarja összekötni a pontokat?
2011. január 9., vasárnap
Egy fáról
Amikor reggel kinéztem az ablakon, az eddig megszokott nyirkos szürkeséghez még a köd is társult. Ebben a közegben álldogált, szunyókált az öreg akácfánk a kapunk mellett. Összeszorult a szívem, mikor ránéztem. Mennyi mindennek tanúja volt az elmúlt évtizedek alatt. Végighallgatott sok beszélgetést érkezőkkel, indulókkal. Szerelmek születtek ágai árnyékában, végigcsókolózott éjszakákat védelmezett óvón, és végignézte, amint a szívem darabokra tört. Hányan nincsenek meg már azok közül, akik mellette jártak ki-be a kapun.
Hatalmasra nőtt, erős volt, kimagaslott a környék fái közül. Csak hát ott voltak a vezetékek, a villany, a kábel TV, Ő az útjukban állt. Tavasszal durván megnyesték az ágait, féloldalas lett, egyensúlya megbillent. A nyári nagy viharnak csak alig tudott ellenállni. Még a járdát is megemelték kapaszkodó gyökerei. A szomszéd gyakran panaszkodott, hogy félti a frissen felújított házát.
Kimentem és átöleltem a törzsét. Nem értem át. Éreztem az arcomon az érdes kéreg nyomását, és hogy legördülnek a könnyeim. Később még egyszer kimentem hozzá. A köd mögül lassan fölsejlett a halvány napkorong. A vízcseppek kiváltak a levegőből, összegyűltek a faágakon, és nagy nehéz cseppekben potyogtak a földre. Sírt a fa.
Aztán fölszállt a köd, és kisütött a nap.
Később megérkeztek a favágók is.
2011. január 5., szerda
2011. január 1., szombat
2011 01 01= 2+1+1+1+1
by Angeline Rivas
Tudom, hogy mindenkinek a saját ritmusában kell haladnia. Tudom, hogy amikor keresünk, milyen nagy öröm olyan jelzőtáblára találni, ami irányt mutat.
Remélem, ezt a jelzőtáblát sokan felismerik:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)