Születések

Ma volt egy vendégem, aki elmondta, hogy hét éven át hiába vártak gyermekre, nem sikerült, bár mindent megtettek, amit lehetett. Végül lombikbabájuk született, majd rá bő két évvel spontán várandós lett. A sógornője, aki ugyanúgy végigjárta ezt a kálváriát, hét héttel később ugyancsak várandós lett. Eszembe jutott, hogy nemrég egy másik ugyanilyen történetet is hallottam. Az elmúlt években nagyon sok fiatal pár hiába várt gyermekre. Milyen érdekes ez! Mintha a lelkek vártak volna a születéssel... Lehet, hogy megtört az átok? Lehet, hogy most már reménytelibb lett a jövő? Kívánom, hogy így legyen. Legyen ez az új év egy új kezdet! Mindenkinek minden jót kívánok!

"Ki az akit követsz? Miért teszed?"

Az információk sok irányból zúdulnak ránk. A keresők prófétákra várnak. Igazszólásokra hallgatnak. Próbálom használni a megérzéseimet. A saját világom saját útjelzőket használ.
Amióta idejöttem, mióta az "eszem tudom", mindig úgy éreztem: "Haza akarok menni". Szerető család vett körül, jó körülmények között éltem, de elvágyódtam. Ami körül vett, nem volt az én világom. Ketrecbe zárt vad voltam, ringattam magam, mint a medvék az állatkertben. Most kapaszkodom ígéretekbe, várom, hogy igaz legyen, hogy jön valami tisztább világ.
Akarom teremteni azt a világot!
Követem a szívem szándékát.

Cselekvők

A történet arról szól, hogy nagyhatalmú lények hatalmukról önként lemondva szolgálatot vállalnak. Elfelejtik, hogy kik voltak, szeretteiktől távol, magányosan, szenvedésekkel, küszködésekkel teli életbe születnek. Aztán egyszer csak lassan emlékezni kezdenek. Fölsejlik bennük, hogy kik is ők, és hogy miért is vannak éppen itt, ahol vannak.

Mintegy véletlenül segítők, könyvek, információk tűnnek fel, mindig épp olyanok, amilyenre épp szükségük van. Megtehetik, hogy ezt nem veszik észre, hogy elmennek a jelek mellet, amit talán épp ők tettek oda emlékeztetőként maguknak. A választás mindig szabad. A következményért viszont mindig vállalni kell a felelősséget.

A történet rólunk szól.

Ha valaki ráébred, hogy mi a célja a világon, miért jött, akkor a csendes szemlélődés ideje lejárt. El kell indulni, fel kell rázni a szendergőket. A sötétítőfüggönyöket széthúzni, ablakokat kitárni, beengedni a fényt és a friss levegőt.

Hadd lássa meg mindenki saját csodálatos önvalóját!

A pantokrátor

A törvények nem ismerése nem mentesít a felelősségre vonás alól. De vajon a törvényeket ismerik-e az emberek, vagy már teljesen elfelejtették? Akik pedig ismerik őket, vajon igyekeznek-e emlékeztetni a többieket? Vajon akik hallják a szavakat, nem legyintenek-e nevetve? Akinek van füle a hallásra, most minden igyekezetét elő kell, hogy vegye, mert minden jószándék összeadódására van szüksége a világnak, hogy megmaradhasson!

Karácsony

Adassék a Mindenségnek békés, boldog Karácsony!

Egy igaz ember

Kevés embert ismerek, aki valóban hiteles. Böjte Csabát sem ismerem személyesen /sajnos/, de minden megnyilatkozása után azt érzem, hogy igen, így kellene, csak így szabadna élni. A "fénymunkálkodás" haszontalan pótcselekvésnek tűnik, hamisnak, köldöknézőnek. Ő nem csak beszél, filózik, meditál, hanem teszi amit tenni kell, hogy a világ jobbá váljon. Legyen áldott!




http://www.adata.hu/_hj/DOKU.Nsf/aeb5e4c08ec7c2ce852566f200140bd7/fc86edf5faae6641c1256faa002f7e6d?OpenDocument
http://www.youtube.com/watch?v=wiFTb-LZFQY

Egyszerűen imádom a fraktálokat!

És most mondja nekem valaki, hogy mindez nem maga a csoda! Fraktálok 3D-ben. És aki szeretne elképesztő dolgokat látni, ajánlom figyelmébe: http://www.skytopia.com/project/fractal/mandelbrot.html#pics

Tél, fagyok

"Áldja istenét, kit istene megáldott,
  Adván néki meleg hajlékot s családot.
  Milyen boldogság most a jó meleg szoba,
  S meleg szobában a barátságos család!
  Most minden kis kunyhó egy tündérpalota,
  Ha van honnan rakni a kandallóra fát,
  S mindenik jó szó, mely máskor csak a légbe
  Röpűl tán, most beszáll a szív közepébe."

                                  /Petőfi/

                                        

Plejádok

Az egész csillagnézés arról jutott eszembe, hogy olvasom a Plejádok tanításait. Furcsa elképzelni, hogy ők genetikusan közeli rokonaink, és remélhetőleg még akár én is személyesem megismerhetem őket. Gyerekkoromban, ha felnéztem az égre, mindig lenyűgözött a végtelenség érzete, a magam kicsinységének és sebezhetőségének a tudata. Vonzottak a csillagok, még csillagászati könyvet is hoztam ki a könyvtárból, csak amikor kiderült számomra, hogy ez színtiszta matematika, akkor megelégedtem azzal, hogy megtanultam a görög abc-t, és letettem a csillagász szakmáról. Talán már akkor is emlékeztem rá, hogy komoly kötelékek kötnek össze bennünket? Jó lenne, ha sikerülne ez a nagy dimenzióváltós kísérlet! Még akkor is, ha rázós lesz. Kíváncsi vagyok, milyen messzire jut el az emberiség a SZER-elem beintegrálásában? Szép lenne, ha a Hubble teleszkóp nélkül is ilyen gyönyörűségesnek láthatnánk körülöttünk az Univerzumot!

 

Égnézés

 

Az apám szerette nézni a csillagokat. Minket is hívott augusztusi estéken és néztük az Esthajnalt, a Göncölt, a Kaszást, a Fiastyúkot. Ezen a képen a fényes az Esthajnal, a Vénusz, tőle balra feljebb még épp látható a Fiastyúk, a Plejádok. Sajnos a fényszennyezés egyre nagyobb, így egyre kevesebb csillagban gyönyörködhetünk.

Átlényegített problémák

Találkozások helye

Tóbiás hatására elképzeltem a házamat, a nappalimat a konyhámat, a problémákat elégető kemencével. A ház mögött ott van a tó, ahova azóta is ki-ki járok, hogy találkozzak a segítőimmel. Ez a hely nagyon hasonlít rá.

Szépség

A szépség mindenütt körülvesz bennünket. Fölpörgetett életünkben nem szánunk időt arra, hogy észrevegyük, pedig mindenhol rendelkezésünkre áll. A szépég kiragad a hétköznapból, a taposómalomból. Kikapcsol, megnyugtat, energiával tölt fel. A szép épp attól tölt fel örömmel, mert maga energiával teljes. Minden örömérzet energiafelvétel. Folyamatosan keresem a szépséget. Az égnézés megszállottja vagyok. Soha meg nem unom!

Lemuria

Tudom, hogy ezek a képek "túl szépek". Mégis, amikor nézem őket, és többit, amit Loren  Adams festett furcsa sajgást érzek. Mintha rég elveszett emlékeket idéznének.

Magunk után hagyott nyomok

Általában nem figyelünk azokra az emberekre, akikkel csak érintőlegesen találkozunk. Bezárkózunk magunkba, hogy még csak véletlenül se kelljen kapcsolatba kerülni velük.

Pedig sokszor rajtuk keresztül kapjuk meg a válaszokat, azokra a kérdésekre, amiket magunknak teszünk csak fel, ki sem mondjuk őket. Ha figyelnénk rájuk, ha megnyílnánk, talán nem kellene újra, meg újra járni a belső meddő köreinket, hanem mások már megtalált válaszait ismerhetnénk meg, vagy az általuk tartott tükörben ráismerhetnénk magunkra.

Valamikor az emberek figyeltek egymásra. Ez kontrollt is jelentett, példát is, törődést is. Azt hisszük, szabadabbak vagyunk, ha mindenkitől függetlenítjük magunkat. Pedig csak magányosabbak lettünk.

Amikor egy ismeretlen emberre figyelek, sok árulkodó jelet láthatok rajta. A tartása, a tekintete, a hanglejtése, a viselkedése mind árulkodik róla. Van, aki könnyen megnyílik, van aki nem akarja kiadni magát. Ha őszinte, nyitott figyelemmel közeledünk valakihez, előbb-utóbb magától kipattan a rajta lévő zár. Megszűnnek a köztünk lévő látszólagos különbségek, feloldódnak a tartózkodás és elkülönülés görcsei. Kiderül, hogy egyikünk sem különb, több, vagy kevesebb, csak más körülmények között próbál ugyanazokra a problémákra választ találni.

Egyszeri találkozással is sokat adhatunk egymásnak. Még akkor is, ha a találkozás emlékét is elmossa az idő

jelenkor

Találtam ezt a képet, ismeretlenül is köszönet érte, bárki műve. Azt hiszem, van benne igazság.

útalagút

Leginkább így érzem mostanában magam. Megyek egy csapáson, ami nem tudom hova vezet, időnként elbizonytalanodom attól, hogy sem biztos támpontom, sem kitekintésem nincs. Mégis, leginkább bámulattal és örömmel csodálom mindazt, ami körölvesz. Előfordul, hogy néha elfog a félelem, de erősebb ennél a kíváncsiság, és a bizalom, hogy az út végén megtalálom azt, amiért elindultam.

földanyánk

Csak egy igazi anya tud úgy tanítani, mint ahogy engem tanított -most már tudom- Földanyánk, Gaia. Észrevétlenül, okosan, szeretettel. Hajnalonként jártam gondozni a kertet, mert akkor még nem volt meleg. Egyedül voltam, csendben, a gondolataim is lecsendesedtek, és figyelővé váltam. Figyeltem a fényeket, a madarak hangját, a harmatcseppeket gondosan összegyűjtő növényeket, a rovarok riadalmát, ha megzavartam őket, vagy éppen a gondtalanságukat, amikor csak élvezték a létezés örömét. Miközben igyekeztem jó gondozója lenni a rámbízottaknak, sokszor szembesültem azzal, hogy a dolgok nem mindig alakulnak úgy, ahogy én szeretném. Előfordult, hogy nem azt a tövet vágtam ki ritkításnál, amelyiket szerettem volna, hanem egy sokkal életképesebbnek, ígéretesebbnek tűnőt.

Milyen érdekes is ez! Ez az életben is így van. Sokszor az, aki nagy ígéretként indul, valahol kihullik, derékba törik az élete, vagy csak elenyészik, ki tudja miért? Akik szinte esélytelenek voltak, egyszerre lehetőséghez jutnak, és élni is tudnak vele. Kezem, mint a Teremtő keze, élők sorsát határozta meg. Ahogy fent, úgy lent is.

És mi van, ha mi is csak így nevelődünk a Nagy Kertben? A törvények mindenre és mindenkire egyformán vonatkoznak. Mi van, ha nem is mi formáljuk a sorsunkat? Ha csupán a tapasztalásokat gyűjtögetjük össze? Éljük az életünket, ha szerencsénk van termést hozunk, a következő élet zálogát, amit a Földnek adunk, hogy földbe kerülve megszűnjön eredeti önmaga lenni, átalakulva új életet kezd, talán mit sem tudva az előzőről...

Ahogy lent, úgy fent is...

A bennünk épülő székesegyház

A 11:11:11-es meditáció után gondosan figyeltem az álmaimat. Többször fölébredtem éjszaka, de semmi különöset nem álmodtam. Hajnalban még egyszer visszaaludtam, és megkaptam a "választ" a fel sem tett kérdésre. Az utcán álltunk, ismerős helyen, és azt láttam, hogy az egyik fő épületet átépítik. Mondtam a társamnak, hogy nézze már ő is, de ő nem látta. Nézz be az épületbe!- mondtam. Nagy üvegajtók voltak ott, és azokon átnézve látszott, hogy az építők megnyitották a tetőt, és az épülő kupolákon keresztül áradt be a fény! /Az álomszimbolikában a ház a testünket jelenti./ Ennél szebb, és közérthetőbb nem is lehetett volna az üzeneted St. Germain!

idő

Az idő, mint a homok pereg ki a kezem közül. Elsuhan, mintha kívül lennék rajta, vagy mintha kívülről nézném. Valahogy így vagyok mindennel. Nem is értem, miért érzem úgy, ahogy Tóbiás mondta: nem számít. Pedig közben élem az életem, teszem a dolgom, és tűnődök a sok információn, amit begyűjtök, aztán arra jutok, hogy a válaszok bennem születnek.
Sokszor pedig idő kell ahhoz, hogy letisztuljanak, formát öntsenek. Idő és csend. Meg kell hallani a magam hangját a világ zaja mögött. Több idő kellene elvonulni a csöndbe, csak szemlélni a világ dolgait, és átlátni a rendet, a törvényt, ami mindent formál és megvalósít. Időnként irígylem a szerzeteseket, hogy minden idejüket a megismerésre fordíthatják.

Új arculat

Régóta tervezem, hogy változtatok a megjelenésen. Most próbálkoztam, még mindig nem az igazi, de már jobb. Felfogom a fejlődés jelének. Hamarosan új tartalommal is jelentkezem. Addig csak egy kép:

Új Energia 2.

Mivel a fényben minden láthatóvá válik, ezért mostmár azok is látják, akik eddig nem akarták, vagy nem foglalkoztak vele, hogy mi is ez a játék, aminek mindannyian résztvevői vagyunk.

Hagytuk, hogy embertelenné, jellemtelenné, egymást végsőkig kihasználóvá silányodjunk.

Minderre ráébredve vágyódunk a jóra, akarjuk az örök rendet, a harmóniát, a szeretetet, az egymás tiszteletteljes szeretetét és segítését.

Aki ezt nem vágyja, annak itt nem jut hely.

A dimenziók áthatják egymást. Aki nem emelkedik e fénnyel  a magasabb rezgésű Új Energia segítségével, az ebből kimarad. Egyszerűen a saját hajlama, indulatai, szándékai fosztják meg egy szebb világ lehetőségétől.

Mi alakítjuk a világunkat.

Új Energia 1.

Találtam még tegnap este mást is, ami elbűvölt.

Régóta olvasok már az Új Energiáról,ami alapvetően megváltoztatja a világot, és benne az embert.

most láthatom is a mintázatot.

Tudom, hogy sokat értetlenül figyelik a változást, ami bennem végbemegy.

Van aki félt,hogy abnormális, amit csinálok

De az információk tökéletes harmóniát mutató képpé állnak össze, a világban pedig lassan kezdenek helyükre kerülni a dolgok.

Ami ebből a felszínen látszik, az csak az illúzió szétfoszlása, ami mindenki talajt vesztetté tesz.. Ezért erősödik fel a félelem és a bizonytalanság, ennek hatására az agresszió és a kiszolgáltatottság érzése.Nehezen hihető, hogy mindez a káosz azért van, mert kell a hely az újnak. A régit ki kell takarítani, mert új világ épül helyette.

A változást már nagyon sokan érzik, de még nagyon kevesen értik. Pedig az idő sürget.

Az eddigi világrend tarthatatlansága egyre nyilvánvalóbb.

A fény rávetül minden eddig rejtve maradt mocskosságra, becsapásra, manipulációra.

Erről szól most az életünk.

Álmok

Az álmokban jönnek a tanítások. Megpróbálom őket áthozni, de csak néha sikerül reggel emlékeznem. A tanítás ettől függetlenül végzi a dolgát, tudattalanul alakítva a választásainkat, véleményünket viselkedésünket.
A múlt reggelre három fogalom maradt meg, miközben emlékeztem rá, hogy a számok, és a szakrális geometria összefüggése volt a "tananyag".
EGY /a Teremtő, a teremtés első foka/, HÁROM / "Szentháromság, a teremtés hármassága, a második lépés/,
és KVINTESSZENCIA, ami az ötös számmal függ össze. Nem értettem, hogy mi is ez, mi a lényege? Miért fontos?
Tegnap este megtaláltam a választ, a www.dns.bioenergetikus.hu oldalon:
" a szerves élet mintázata ötpontos szimmetrián alapul"
Hát persze! Ez a következő teremtési lépcső, az anyag, az ember! Ráadásul a kvintesszencia jelentése: valaminek a lényege!
Hát,... így jönnek a tanítások

.

Zsila Sándor fotója

"...hallgatom a fák lehulló

levelének lágy neszét..."

profán

kötéltánc

A múlt nap, miközben tettem-vettem, hallottam a tv-ben zajló beszélgetést. Balesetvédelmi oktatás volt egy kötélmászó verseny előtt, természetesen Amerikában.
"NE ENGEDD EL A KÖTELET, HA FÖLÉRTÉL!"
Ezt nem hiszem el! Ezeknek az agymosott amerikaiaknak még ezt is el kell mondani, mert maguktól nem jönnének rá, hogy leesnek?
Ám ahogy tovább tűnődtem, kezdtem átvitt értelemben értelmezni a mondatot...

MÉG MINDIG A FÉNYRŐL

A sötétség nem létezhet a fényben.

Ez az oka annak, hogy nem kell félnünk.

A félelem korlátozó hatalmától megszabadulhatunk, hiszen a félelem csak illúzió.

Ha szembenézünk a félelemmel, ha megfigyeljük alaposan, hogy valójában mi is az, ami gerjeszti, ha magunkon átszűrjük; átmoshatjuk!

Tisztára moshatjuk, ragyogóvá, fénnyé.

Újra azzá, ami mindig is volt.

Ehhez az átalakításhoz csak annyi kell, hogy tudjuk: mi magunk vagyunk a fény.

A sötétségnek nincs hatalma felettünk.

MAI AKTUALITÁS

"Minden megmutatkozik, amikor a fény ráveti sugarát, és bármi, amire a fény ráveti sugarát, maga is fénnyé változik."
        /Szent Pál/

teremtés ll.

 

 

teremtéseink

Mindahányan más túlélési stratégiákat alkalmazunk. Én pl. halogatok. Görgetem magam előtt a megoldásra váró
feladatokat, mintegy arra várva, hogy majd maguktól megoldódnak. Anyám épp ellenkezőleg. Mindent hamarabb akar elrendezni, mint ahogy aktuális lenne. Vajon így akarja biztosítani, hogy ő felügyelje a dolgok menetét? Anyósom megint más eset. Ő mindent túlbiztosít, legalábbis igyekszik. Mindamellett, a végeredmény /szerinte/ mindig rossz. Soha, semmi sem jó, sőt, úgy rossz, ahogy van. A férjem inkább semmit sem csinál, mert abban nem lehet hibát találni.
Talán egyszer majd kiderül, hogy a dolgok alakulása nem a mi kezünkben van. Pontosabban nem csak a mi kezünkben.
Megszületik a szándék, amit kisugározunk magunkból. Ez találkozik a mások által kisugárzott szándékokkal. A sok kisugározott minta áthatja egymást, és kirajzolódik a megvalósult szándék, mint egy hologramm, ami sokszor nem is hasonlít a mi eredeti szándékunkra. Hol rosszabb annál, hol meg sokkal jobb. Azt hiszem, így működik a teremtés. Ha az én szándékom mintázata erősebb energetikával rendelkezik, akkor erőteljesebben hat a végleges mintára. Az határozza meg a többi alakulását. Ez nem hatalmi játszma. Az én érdekem is az, hogy a világunk a lehető legjobb legyen.
Mindannyiunk számára.
Mert minden egy.

follow me...

Kövess engem, én megmondom neked, hogy mit kell tenned, hogy trendi, sikeres, egészséges, stb... légy!

Megmondom mit vegyél fel magadra, hogyan sminkelj, mit egyél, milyen helyekre járj a milyen autóddal, hogy mások akiknek szintén megmondják, azt higgyék, hogy ez aztán igen!

Csak nézz, hallgass, ne hagyj magadnak egy perc csendet sem, nehogy véletlenül meghalljad a saját gondolatodat! Meg egyáltalán: nehogy ráébredj, hogy van gondolatod, amit nem mástól hallottál. Így megkíméled magad attól hogy bármiért is felelősséget kelljen vállalni, hiszen mindenért más a hibás. Hibás a szülő, mert rosszul nevelt, hibás a tanár, mert rosszul tanított, hibás a főnök, mert nincs benne semmi tolerancia, hibás a politikus, mert tönkretette az országot, hibás az orvos, mert nem tudott meggyógyulni helyetted!

Csakhogy akkor: HOL VAGY TE?

Egyáltalán: VAGY, vagy csak LÉTEZEL?

Néha, ha épp nem tudod, hogy mit kezdjél egy álmatlanul töltött éjszakai órán, és nagy a csend, próbáld megkeresni önmagadat.

Meg fogsz lepődni!

Fénymunkás

"Meg kell őrizned szíved tisztaságát, s lámpásodat az Úr oltárán lobogó tűzzel kell meggyújtanod. Amikor aztán lámpásod mindent megvilágosító lánggá változik, amikor te magad is élő fáklya leszel,

az ember tisztábban fog látni."

Lévi H. Dowling: A Vízöntő evangéliuma

Nem vagyok vallásos ember. Nem vagyok híve egyetlen vallásnak sem. Ezek mind az ember alkotásai. De hiszem mindazt, ami minden vallásban közös, mert ez az igaz tanítás, ha úgy tetszik, ez az isteni örök igazság. Hiszem, hogy a világunk a fény felé halad, akkor is, ha most ez nem úgy látszik.

ki érti ezt?

Mostanában mindenki arra panaszkodik, hogy fáradt, álmos, erőtlen. Semmire sincs ideje. Fáj a feje, válla, karja stb. Mindezt általában próbálják az időjárásra fogni. Igen, az idő jár. Ami van, az tarthatatlan, valaminek történni kell, így tovább nem mehet. Ezt olyanok is mondják, akik nem foglalkoznak, csak hétköznapi dolgokkal. Akik mással is foglalkoznak, azok tudják, hogy az idő nekünk dolgozik.

utazás

Ha úton vagyunk, -vagyis mindig- tudjuk-e honnan hová érünk?

Szóval, a hajnalvárás:

A kezdetek embere vagyok. Szeretek mindent, ami új, ismeretlen, meghódításra váró. Szeretem kipróbálni, hogy vajon meg tudom-e csinálni? Ha kiderül, hogy igen, már nem is érdekel igazán, elég, tudnom hogy megtudnám csinálni, ha akarnám, és már megyek is tovább. A születésem -a legnagyobb kezdet- is az év kezdetén, januárban történt. A másik fontos kezdet, a tavasz, a kedvenc évszakom. Azt szeretem, amikor már érezhető, hogy valami készül. Amikor a rügyek elkezdenek feszülni, és minden robbanás előtti állapotba kerül. Megváltoznak az ágak színei, másfajta felhők járnak az égen, föld és fű illattal telik meg a szél. Az egész természetet áthatják az új energiahullámok tömegei. Ha ilyenkor figyel az ember, érzi a zenét, amely a születő színek és formák érzetét hordozza. A csoda, amikor minden kibomlik, még csak ezután következik. A hajnal is ilyen. Készülő csoda, ami a napot hozza. Fényhasadás. Csend. Az ég párát bocsát a földre. A föld hálásan fogadja, majd a fölösleget visszaadja a felkelő nap sugarainak. Ég és Föld találkoznak, és megáldják egymást. Energiák fodrozódnak, áthatják egymást, mindenen átrezegnek.
Most van a hajnal.
Egy új korszak hajnala.

Ezért vagyok most itt.

felismerés:

Ahá!!! Rájöttem, hogy miként lettem blogger! Be akartam lépni a "Kristályprogram"-ba, és akkor jött ez az oldal, ami ma is, és én nem tudtam belépni, és akkor egyszercsak felajánlották, hogy írjak blogot... Vagy valami ilyesmi. A részletek ködbe vesznek, vagy homályba. A feledésébe. Az egy jó homály. Egyre többször élek vele.
Most hogy ezt így elolvastam, rájöttem, hogy tipikus szőke nő vagyok. Ez megint nem jött jól az egómnak, de mivel éppen háttérbe szeretném szorítani, ez lehet hogy épp a megfelelő módszer.
Azaz mégsem. Információim szerint a szeretet az, ami mindent megold, már pedig a cikizés az nem éppen szeretet. Szóval: kedves egóm! Nagyra értékelem, hogy megmutattad, milyen felszínes a gondolkodásmódom. Ha belegondolok, tényleg ilyen vagyok...
Akkor ez most ciki?
Mármint kinek ciki? Akarok én itt megfelelni bárkinek is? Szeretem, ha szőke nő vagyok, és rájövök erre.
A hajnalvárásról, és egyebekről újra csak később nyilatkozom

Jééé! Blogger lettem!

Az egész nem is tudom hogyan történt... Egyszer csak megjelent a monitoron, hogy csináljak blogot, és én megpróbáltam. Ez lett belőle. Mint látható, nem vagyok valami túlképzett felhasználó, de igyekszem úgy tenni, mintha értenék hozzá. Ezzel a tevékenységemmel meglepően sok emberre hasonlítok, bár ezt az egom nem nézi jó szemmel, lévén mint minden ego, ő csakis nagyon különleges és egyedi óhajt lenni.
Hát, végül is sokszor eljátszottam már a gondolattal, hogy azt a sok burjánzó tűnődést formába kellene önteni... Ha valamit megfogalmazunk, akkor magunkban is letisztázzuk a jelentését, a fontosságát, láthatóvá, áttekinthetővé válik.
Sok emberrel kerülök kapcsolatba a munkám során. Sok sorssal ismerkedhetek meg. Ez természetesen rám is hatással van, engem is formál. Sokat tanultam mások életéből. Mindenekelőtt láthatóvá válik előttem, hogy milyen módszerekkel tesszük tönkre saját életünket, és egyben a másokét is, mivel minden mindennel összefügg, mivel minden EGY.
Azt hiszem okoskodni fogok leginkább -azt nagyon tudok-, történeteken keresztül, amik velem, vagy másokkal megesnek. Hogy miért várom a hajnalt arról majd később.